Johannes Hinterberger

Szenvedély kérdése

Német nyelvi trénernek, valamint a német mint idegen nyelv, illetve a német mint második nyelv oktatójának (DaF/DaZ) lenni az egyik legnagyobb szenvedélyem.

A világ minden tájáról érkező tanulókat tanítok. Leginkább azok a félreértések nyűgöznek le, amelyek a kommunikáció során keletkezhetnek. Úgy saccolom, pont ez lehet az egyik oka annak, hogy különösen a német nyelvtan és az árnyalt kifejezésmód lehetőségei ennyire rabul ejtenek.

A résztvevőim hamar észreveszik, hogy a német nyelvtan szerkezeteit olyan módon szemlélem, amely nem mindig egyezik a klasszikus tananyagokkal.

Számomra például egy olyan kérdés, amelyre igennel vagy nemmel lehet válaszolni, soha nem az 1. pozícióban kezdődik, hanem mindig a második pozícióban. Egyszerűen hiányzik az 1. pozíció, amely csak olyan kérdéseknél fordul elő, amelyekre nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni. Olyasvalakiként, aki ezt-azt a programozási nyelvekhez is ért, a szerkezeteket gyakran "meta-metanyelvi" szemmel látom. Néhány kollégám bánatára. *bocsi.

De hogyan kezdődött minden?

Nagyjából 13,768 milliárd évvel ezelőtt, plusz-mínusz, a tudomány ezen előszeretettel vitatkozik (eszem ágában sincs beleszólni!), állítólag létrejött az univerzum, vagy Isten teremtette meg. Azóta mindenesetre elég sok minden történt.

Egy szép napon aztán megismerkedtek a szüleim. Először a két testvérem jött a világra. Valamivel később én. Csecsemőként biztosan sokat bömböltem. A gyerekkoromat boldogan töltöttem egy úgynevezett mezővárosban, amelyet – miközben ott nőttem fel – várossá nyilvánítottak. Ott jártam alapiskolába (az úgynevezett népiskolába és a zenei tagozatos általános iskolába), valamint a kereskedelmi iskolába. Azonnal világos volt, hogy mindenáron titkár akarok lenni, mert az alternatíva, a villanyszerelés, amelyet a kereskedelmi iskola alatt nyári munkaként kipróbáltam, egyszerűen nem dobott fel. Ám ahogy a sors akarta, minden másként alakult.

Amikor az első munkahelyemre beléptem, madarat lehetett volna velem fogatni. Egészen egyszerű feladatokért ott irreálisan túlfizettek. Akkoriban "Assistance of the Assistance of the Area Manager West" pozícióban dolgoztam a "Sárga Oldalak"-nál Salzburgban. Ez még jobb lett, amikor az "Assistance of the Area Manager West" felmondott, és én kaptam meg az állását. Néhány év múlva ez a munka túl unalmassá vált számomra. Jól megértettem, miért ment el az "Assistance of the Area Manager West".

Vágy a változásra

Változásra vágytam. Vad alkalmi munkák és egy igazán extrém időszak után (igen, gyakran tudom, miről beszéltek) egy csomagküldő cégnél dolgoztam. Először a call centerben, majd a marketingen. Megnyertem egy céges versenyt, amelyben egy kreatív ötletről volt szó, és ezért kaptam az ajánlatot, hogy váltsak.

Szívesen éltem ezzel a lehetőséggel. Ott fedeztem fel a szenvedélyemet a műszaki szerkezetek és az úgynevezett listbroking iránt, amit a köznyelv címeladásnak is nevez, bár ez így nem egészen pontos. A cégnél megtanultam a SAS-t (Statistic Analyzing System), és vele együtt az SQL-t, szabadidőmben pedig mindent tudni akartam a HTML-ről. Néhány évvel később egy multimédiás ügynökséggel önállósítottam magam. Ott a megfelelő kommunikáción múlt minden; a piaci kommunikáción.

A multimédiás ügynökség mellett, amely a weboldalaktól a klasszikus reklámon át egészen a rendezvényekig nagyjából mindent szervezett, akkoriban nyitottam egy kis találkozóhelyet is, amely olyan hiányt pótolt, amelyre akkori karintiai lakóhelyemnek feltétlenül szüksége volt (fénymásoló + internetterminálok).

Egyik akkori internetes projektemnek (lásd a képet, rövid idő után kb. 1350 tagja volt) közvetlenül az összeomlása előtt majdnem 80 000 felhasználója volt, méghozzá egy olyan időben, amikor alig volt valakinek saját internetkapcsolata, és olyasmi, mint a Facebook, egyáltalán nem létezett. Ezért akkoriban úgy döntöttem, hogy egy másik településen is nyitok egy találkozóhelyet.

Amikor egy emberkereskedő közbeszól...

Sajnos akkoriban olyan helyet választottam, amelynek bérbeadójáról kiderült, hogy emberkereskedő és (azóta elítélt) gyilkos. Ebben az időszakban mindent elveszítettem, amit (földi) javakból el lehet veszíteni. Az ügynökséget, a találkozóhelyeket, az üzleteket.

A legrosszabb az volt, hogy az emberkereskedő, mivel tudtam a körülményekről, egész Ausztrián keresztül üldözött. Így menekülnöm kellett, és ma jól megértem, hogyan érzi magát sok németül tanuló, akiket a hazájukban agresszorok üldöznek és üldöztek.

Két évig szinte a kisujjamat sem tudtam mozdítani, és a nyilvánosság előtt sem mertem mozogni. Túl nagy volt a félelem az üldözéstől.

A rendőrség eleinte tétlen maradt, ám e két év végén (2010) egy bűnügyi nyomozó felvette velem a kapcsolatot egy kihallgatás miatt. Nem tudtam megbízni benne. Csak rendkívüli biztonsági óvintézkedések mellett voltam hajlandó találkozni vele.

Szerencsére a nyomozóval folytatott beszélgetés után lehetőségem nyílt arra, hogy leküzdjem a szorongásos állapotaimat. Lépésről lépésre elkezdtem újra, illetve újonnan tájékozódni. Bored-out szindróma – így szólt akkor a diagnózis. Olyan állapot, amely még ma is nagyon veszélyes számomra: a félelem attól, hogy belehalok az unalomba. Bármiféle rutin halálos lehet számomra.

Az értelmetlenség érzése?

Az értelmetlenség elleni harcom láthatóan elkezdődött. Eleinte sokat foglalkoztam a létezés, de a nemlétezés értelmével és értelmetlenségével is.

Teljesen hivatalosan bejegyeztettem magam szabadúszó művészként, aki a létezés értelmét és értelmetlenségét vizsgálja. Beiratkoztam az esti gimnáziumba, hogy más gondolatokra tereljem a figyelmemet.

Sajnos ott olyan struktúrákba ütköztem, amelyek úgy tettek, mintha nem léteznének modern médiumok, például az internet. A kérdések, különösen a feladatokra/előírásokra vonatkozó visszakérdezés, nem voltak kívánatosak. Mai szemmel nézve ott tanultam meg, milyen tanár semmiképp sem szeretnék lenni.

Az esti gimnázium 8 félévesre volt tervezve. Az első két félévben az összes modul felét teljesítettem. Amikor megkértek, hogy vegyem lassabbra, ez túl unalmas lett nekem, ezért 3 hét alatt letettem azokat a kiegészítő vizsgákat, amelyek egy Multi-Media-Art szakhoz kellettek, amit mindenáron a fejembe vettem. Ezt sem bírtam ki:

Ott nem a művészetről volt szó, és nem is a multimédiáról. Hanem a reklámról (az ügynökséget viszont már magam mögött hagytam, nem volt kedvem többé termékeket hazudni az emberek fejébe) és akadémiai fokozattal rendelkező dolgozó méhekről, akiknek a film-, reklám- és marketingipar kiszolgálóiként parancsokat kell végrehajtaniuk, és akiknek kreativitása egy felettes szeszélyétől függ, nem pedig a megbízókétól. Alapvetően ez biztosan izgalmas terület, de nekem ez nem volt (már) való. Így ismét tapétacserére vágytam.

Új tapéta

Amikor elbúcsúztam a University Of Applied Sciences-től, rábukkantam a salzburgi Oktatásfejlesztési Intézet (BFI) egyik hirdetésére, amelyen egy diplomás képzés reklámja volt látható.

Eleinte a diplomás képzést egyáltalán nem vettem észre, csak az oktatónő neve ötlött a szemembe. Ő volt a némettanár, amikor a kiegészítő vizsgákat tettem. Közelebbről érdeklődni kezdtem az ajánlat iránt, és megállapítottam, hogy a német mint idegen nyelvről és a német mint második nyelvről szól.

A diplomás képzés programpontjait alaposabban átolvasva egyre több olyan témakört fedeztem fel, amely lenyűgözött. Miután jelentkeztem, mindazt, amit addig tanultam és átéltem, össze tudtam kapcsolni és bele tudtam vinni.

Spoiler: Az "és csapata" mára már engem is jelent. ☺️

Német tanfolyamok a tévében, a YouTube-on, a Facebookon és máshol...

A diplomás képzés elvégzése után érdekes, új lehetőségek adódtak.

Gerharddal a résztvevők számára egy B1-es tanfolyamot készítettünk (évadok: B1.1 és B1.2), amelyet a televízió sugárzott, emellett létrehoztam egy YouTube- és egy Facebook-csatornát. Hetente több lehetőség is van ingyenesen részt venni nyilvános órákon, amelyeket magánzsebből finanszírozunk.

Tévés tartalmak megtekintése

Néhány felhasználó csatornatag a YouTube-on, és segít abban, hogy ki tudjam fizetni az internet díjait. Hetente több száz szöveget javítunk, és a világ minden tájáról érkező embereket támogatunk a tanulásban. Mára magánórákon is lehet részt venni (díjköteles).

Legyen szó médiatervezésről vagy tanításról, időközben tudományos szempontból is érdeklődnek a nézőpontom iránt:

Az előadás megtekintése

Ezenkívül egy multimédiás művészeti projektemért Salzburg városa és a pedagógiai főiskola (PH Stefan Zweig) nekem ítélte a "Szótlanul a migráció miatt" díjat:

Lisa Gold eredeti cikkének megtekintése

Itt megnézheted a díjazott filmet:

A szótlanság témájával való foglalkozás megmutatta, mennyire érintett engem is mindez. Személyesen számomra hihetetlenül fontos projekt volt, amely így nagy megbecsülést kapott.

Hála

Mindez – és még sok minden más – hálával, örömmel és boldogsággal tölt el. Ebből szívesen szeretnék valamit visszaadni. Időről időre szeretném még bővíteni ezt a "rólam" oldalt. Ezért nagyon kíváncsi vagyok, mi minden vár a jövőben a résztvevőkre és rám ezen a platformon.

Egyelőre sok örömet kívánok a tanuláshoz, a gyakorláshoz és a részvételhez!

Szeretettel és minden jót,

Johannes - "JoPhi" - Hinterberger
Diplomás DaF/DaZ-tréner és -oktató (német mint idegen és második nyelv)

Szakterületek:

• E-Teaching,
• E-Learning,
• online oktatás (egyéni, csoportos, tömeges)

Ui.: Magánélet

Igen, van. Aki részt vesz az óráimon, arról is megtud valamit. Egyszerűen mindent úgy, ahogy van, kiposztolni egy oldalra nem tartom túl jó ötletnek, mivel szeretem a személyes kapcsolatot.